utolér a cukiság... hát, van ilyen. egy vödör nosztalgia, és az is mintha az is lett volna, ami sohasem.

tisztára ántivilág.

a "hogyan van ez?" kérdésre a válasz nem igazán találtatott meg, de úgy érzem, valahol Hitchcock és a jázminszappan közelében kell leginkább keresni. ha ezeknek együttes ereje a katalizátor, akkor vállonveregethetem magam, mert ügyes és okos vagyok, viszont bosszant a tény, hogy csak ennyi...

de kérdőjeleimet határozatlan időre szekrénybe helyezem, ha van hely a csontváz mellett. ha nincs, jó lesz a szőnyeg alá is, míg vissza nem térek. igen, mert most megint egy kis szökés van kivitelezésben. utána viszont lencsét a borsótól elválasztom, rendes házat építek magam köré, boltívvel, vaskapuval, némi tisztes embernek való rendszerrel.

és az egyik felem fohászkodik, hogy csak elég ideig álljon meg kacsalábán, a másik pedig tudja: bármiben képes tökéleteset alkotni.

és akkor lesz megint színház (ami(g) megmarad), tánc, jazz, rajz, filmek, okosodás, edzés, bicikli, kreatívkodás.

a végén még normális leszek.... vagyis inkább úgy mondanám: néha ez is belefér(:

 addig tánc(:

• [ht] | 14 füzemény eddig |

"Egyenjogúság van. ....-óta van a nőknek szavazati joga"

hangzott a válasz a sorból, mikor megkérdeztem a kifizetésnél, hogy van-e külön női sor.

nem naivitásból kérdeztem, szigorúan a tapasztalataim útját követtem, mert 3 éve, amióta rendszertelenül idejárulok, 2 soros a rendszer, ellenben ennek éppen akkor nyomát nem láttam.. hát, egy büszke férfi válaszolt is. mert ő másfél órája állja a sort, várjak én is.

ez mind szép és jó, de szintén tapasztalai úton szerzett információmból arra jutottam, hogy ez nem így van. szeretnék én is több szerepben tetszelegni, katona vagy pap jelmezben állni a reflektor dicső fényében, de nem lehet, nő vagyok, így nem kellek ezekre, de a saját szerepemben is ritkábban foglalkoztatnak, mint egy férfit, pedig arányaiban mindég többen voltunk.

"az nem lenne korhű"  - ezt kérem a görögöknek legyen szíves valaki elmagyarázni, mert ott férfi játszott mindent, de hasonlóan alakult a középkor egy bizonyos pontjáig. de nem mintha katonajelmezben nagyon látszódna a páncélzat és a sisak alatt, hogy ki is vagyok. jó, a termetem már kevésbé katonás, de lovagolni tudok, ott ez már fel sem tűnne.

de ha ez az eszmefuttatás nem hatja meg a jóembert nem probléma, ez csak az én szívfájdalmam, és alacsony foglalkoztatottságomnak tudható be, ha időnként van szentimentális kitörésem, amik nem éppen a szigorú logikát követik. de szintén a cudar tények mutatják azt, hogy a kifizetési listán külön szerepelnek a nők, külön a férfiak. pontosabban két lista van. minegyik listához jár intézkedő ember is. tehát semmit nem vesz el az ő idejéből. és mivel kevesebb a nő, gyorsabban is halad a női sor. ellenben ha egy listán kezelnének minket, valóban növekedne a várakozási idő. 

híve vagyok annak a gondolatnak, hogy elsősorban emberek vagyunk, és nem a nemünk határoz meg minket, sőt, azt kell mondjam, lassan szószólója, de az egyenjogúság nem jelent egyneműséget. borzasztó is lenne. emberek vagyunk, azon belül legyünk nőiesek és férfiasak, ki-ki beállítottsága szerint. ezek azért mégis más minőségek.

külön vécénk van, kölön öltözőnk, külön fodrászunk. és külön kifizetési listánk.

neki lehet pocakja, nekem meg tele a tököm, de mindketten érezzük, hogy ez nem az igazi.

• [ht] | 3 füzemény eddig |

kezem a zsebemben

őrzöm a hideget

Vissza

Mihelyt kész, kopni kezd. Szál szál után

válik egymástól és visszaszövődik

a semmibe.

Előbb másokkal van az ember.

Aztán maga.

Aztán csak a helye.

kétség nem fér hozzá, hogy egy lusta ember vagyok. relatív értelemben. azon túl, hogy zseni. vagyis lennék, ha nem lennék lusta. mert ha az ember megszokja, hogy félgőzzel is majdnem tökéleteset alkot bizonyos dolgokban, nem fog nekiállni erölködni olyanokon, mik elsőre nem úgy sikerülnek, mint megszokott.

kezem s lábam, mint a szám, úgy jár, természetesen egyszerre. adott némi őrület is, csepp egoizmus, krisztusi öntudat, antiszociális felhang, de egyikből sem elég, hogy tisztességes zseni legyek. ez a fölösleges ember prototipusa. no, kifelejtettem a fölös lexikális tudás imádatát, az is kell ehhez a képhez, hogy teljes legyen.

ugyanakkor ezt az egészet el tudom dobni, elégedett, kedves és szerény leány alakját öltöm magamra, és egy halvány szarkazmus sem csillan fel.

hát, a világ paradox mivolta ad nekem létjogosultságot.

mert minden egyszerre.

ugyan mikor máskor?

• [ht] | 6 füzemény eddig | Címkék: szabó lőrinc, zümm

írhatnám, hogy jajj, hjaj, hű meg ha, óóó, aztán meg no, be és amúgy is, csak mire behozza nékem eme placc a szerkesztőt, a türelmem még éppen jelen, az írhatnékom, mondandóm messze, máshova írni elsőre meg olyan izé, és különben is, ha bemásolom, szétesik a küllem.

szóval, most csak egy dalocska

• [ht] | 3 füzemény eddig |

a szóról, a táncról, a színházról

vagy az egyszerű jóérzésről

de nem tudom azt mondani, hogy bárki is ezt érdemelné. pedig mindemki magának csinálja, és pontosan azzal egy egy vállrándítással, amivel letudja.

ez nem az ő dolga.

"ezt a színházat nem is sajnálom, mert nem igazán volt igényes. ezért a múzeumért nem kár, mert nem volt művészi a kiállítás. ez a szórakozóhely meg populáris volt, amaz túl liberális, bármit is értsen a köznyelv manapság e szó alatt. ja, hogy ezek már mi vagyunk... khm, asszem kéne valami sajtóközlemény, valami botrány, némi tüntetés, meg sok szimpatizáns."

az első pillanatban megértettem, mikor bármit is tenni akartam a kultúráért, hogy itt is mindenkinek csak a sajátja fontos.

persze mindenki menti a menthetőt, amíg csak lehet, láthatatlanná válni. mert ami ellenük van sötét, sunyi és korrupt. gátlástalanul hazudik. ha, kell, vagy csak a látszat kedvéért, még vissza is dátumoz.

 és csak nézzük az időt...

• [ht] | 4 füzemény eddig |

lehet, hogy a szeptemberi telihold miatt, de régebbi hétfő este van. teaház, rózsatea.

régi holdkór ez. és a ciginek is pont olyan az íze.

valami régi vagyok én is. és kék. selyempúder és tejszín.

tegnap még bort akartam, ma inkább macskává változom.

régi kör ez, csak valahol mindig kövérebb, máshol soványabb.

hát, álomba kötöm fejem, és mesélek a csontoknak: szememmel látnak, bőrömmel éreznek.

kék gyűrű, zöld lámpa. és jó ez így.

sima

• [ht] | 4 füzemény eddig |

 még egy ideig nem alszom ma.

köszönhető ez részben némi dacnak, de a másik felét a szükségtelenség tölti ki. és a lefoglaltság.

most az én választásom. viszont félek attól az érzéstől, ami akkor ül bennem, mikor nem tudok elaludni.

ha elveszek: figyelek, megyek a végtelenségig, ha lefognak: küzdök, ordiítok, ha bántanak: fényes pajzzsal óvom magam. mindenre van megoldás, mindenre van válaszcselekedet, de mit tesz, az ember, ha nem tud elaludni? mi ellen rugdalódzik, ki megreked?

mint szekrénybe zárva, vagy két fal között. de lehet az akár két világ. kisértet. és kötéltánc.

talán azért tanultam meg én olyan jól aludni, hogy ne lássam, mi is van ezen a vonalon.

gomolygó plafon és szekrényárnyék.

• [ht] | 0 füzemény eddig |

 "te boszorkány vagy, ugye?" (egy talákozás első kérdése)

 "és színt vallottál?" (boszorkányságom feltételezésének említése utáni első kérdés)

 "előző életedben biztos vándorcigány voltál"

 "kísértetnek néztünk"

 "azért nyugodtabban alszik az ember, ha vele van egy boszorkány"

• [ht] | 2 füzemény eddig |

 / (úton után)

A világ formája a mozgás - lényege a nyugalom.

jobb embernek érzem magam. vagy most nagyon jól érzem magam (: már csak egy bizonyos munka után vágyom. jó lenne, nagyon-nagyon jó lenne. és feladat is. kis kilépés a komfort-zónából.

jó, hogy nem volt búcsú. az elköszönés ebben a felületes módban volt tökéletes. különben olyan lenne, mintha vége. pedig nincs, azóta pörög minden. és szürreális.

mielőtt elmentem, pont ezt éreztem, amikor végre lehámoztam magamról a kétséget és a lehetlenséget. 

minden abszurdra hízta magát. és kiváncsian, ízlelgetve figyelem.

hogy kapjak, adni is kell, fenntartani az áramlást.

persze, eddig is tudtam, csak néha elbújnak ezek az ismeretek, és fel kell frissíteni őket. most jó friss, üde zöld és kék. végtelen. csurig hála. mozgalmas nyugalom. óceán. metafizika.

• [ht] | 1 füzemény eddig |

 legjobb lenne, ha kiürülne kicsit a fejem. ha lenne valami mentális vírus, ami kimossa az agyból a fölösleges dolgokat. aztán picit megpihenne az egész, hogy újult erővel merüljön vagy emelkedjen.

mert most a kulcstartódíszben lévő zselé tetején lebegő figurákhoz hasonló az egész.

a kettő között.

• [ht] | 2 füzemény eddig |